Thészeusz hajója

"Én vagyok Én, és Te vagy Te...." kántáltuk már mindannyian szünetben az iskolaudvaron egymáson csúfolódva, nem gondolva, hogy csak egy fél gondolatra vagyunk egy igazi filozófiai paradoxontól.

Egyszer megkérdeztem a nézőimtől a TikTok csatornámon, hogy léteznek-e, továbbra is nagyon hálás vagyok a rengeteg őszinte és értékes válaszért, amit küldtek és szeretnék megint visszacsatolni hozzájuk. Egy másik nézőpontból szeretném megvizsgálni a kérdést; mi van ha azt állítom, Én részben Te vagyok és Te részben én, és nem mondhatjuk biztosra, hogy Én Én vagyok és Te pedig Te.

A kérdés értelmet nyer, ha felelevenítjük Thészeusz legendáját, a görög herceget, aki legyőzte a Minotauruszt a Knósszoszi palota labirintusában Krétán. A kulcs Thészeusz hajójában rejlik, ami a legenda szerint sokszor javításra szorult, a rossz elemeket kicserélték benne, amikor a szükség úgy kívánta, addig amíg végül egy sem maradt az eredeti hajó darabjaiból. Döntsd el kedves olvasó, szerinted így Thészeusz hajója ugyanaz, mint amivel elindult? És hogy tovább csavarjam a dolgot, ha valaki összegyűjtötte a leselejtezett darabokat és összerakta, megkapta a herceg eredeti hajóját? Melyik az igazi?

Te is egy ilyen hajó vagy, kedves olvasó, a tested sejtjei folyamatosan elhalnak és helyt adnak az újonnan születetteknek. Körülbelül hét évbe telik, például, hogy a tested teljes egészében megújuljon, még az állandó sejtekben is játszódik le anyagcsere az atomok, molekulák és egyéb apró részecskék szintjén. Az egész testedet alkotó atomok közül lehet már egy sem ugyanaz, mint ami születésedkor volt.

A téged alkotó anyag azonban nem csak távozik belőled, de fel is kell építened valamiből. Te részecskéket lélegzel ki, amit majd valaki más majd beépít magába, és ez fordítva is igaz. Minden, ami a testedből távozik átalakul valami mássá, része hummusszá válik és növény nő belőle, ezt elfogyasztják állatok, az állatokat feldolgozzák emberek, vagy elfogyasztják ragadozók és így beépül az Ő testükbe.

Az anyag folyamatos körforgásban van, ha találkoztunk, nem csak tudást kaptunk egymástól, nem csak lélekben kapcsolódtunk, de könnyen lehet, hogy atomokat is - alkotóelemeket - adtunk egymásnak.

Újra felteszem a kérdést, immár az új perspektíva mentén; mennyiben vagyok Én Te? És mennyiben vagy Te Én? Az anyagunk folyamatosan keveredik, mit is hívunk akkor Énnek?

Rengeteg válasz van erre a kérdésre, filozófusok, pszichológusok egész tudományágakat szenteltek a megválaszolásának, és azt hiszem, hogy nincs rá egy darab helyes válasz, ha az újból összerakott hajót tartod az igazinak ugyanúgy igazad van, mint ha a felújított hajót választod. A fontosabb felfedezés ebben az, hogy mit tanulsz meg magadról a válaszod alapján. A folytonosságot vagy a változást tartod inkább magadénak? Ha megvan a válaszod, az élet minden terén tudsz építeni a preferenciádra, hogy a körülötted lévő világot saját magad köré harmonikusan formáld.