A dicséret hiánya és a kiégés – Amikor a maximalizmus felemészt

Ez a sok éven át tartó, hetente többször átélt tapasztalás perfekcionista, maximalista működésmódhoz vezet. Ez a hajtóerő hozzájárul a szakmai sikerekhez, viszont elveszi a legfontosabbat: a képességet, hogy élvezni is tudjuk az elért eredményeket. A jutalom elmarad, mert az agy számára a 100% nem siker, hanem a kudarc elkerülése.

Mivel itt nem egy konkrét eseményről, hanem egy mélyen rögzült, testi érzetek szintjén tárolt mintázatról van szó, a tudatos erőfeszítés gyakran kevés a változáshoz. Olyan módszerekre van szükség, amik közvetlenül az idegrendszerre hatnak. A brainspotting és a hipnózis rendkívül erős eszközök az ilyen mélyen gyökerező traumák feldolgozásában, amit a WingWave elemei hatékonyan kiegészítenek az érzelmi szabályozásban. Mindezt pedig egy célzott coaching folyamatnak kell kísérnie, hogy a felismert minták helyett tudatos, új vezetői és motivációs készségek épüljenek be a mindennapokba.

A következő részben a gyermekkori minták pénzügyi döntésekre gyakorolt hatását vizsgáljuk meg.

Vezetőként adtál már ki egy feladatot, amit a munkatársad tökéletesen elvégzett, te pedig természetesnek vetted? Vagy fordítva: kaptál már elismerést, amitől zavarba jöttél, és legszívesebben láthatatlanná váltál volna?

A motiváció és egy jól működő szervezet üzemanyaga a dicséret. Mégis sok vezető nehezen ad és fogad el elismerést, mert egyszerűen ezt tanulta meg: a kiváló teljesítmény nem érdem, hanem elvárás.

A háttérben gyakran egy gyermekkori traumákból álló eseménysorozat áll. Képzeld el az iskolát, ahol az ötös volt az alap, a túlélés záloga. Az ennél rosszabb jegy neheztelést vagy büntetést vont maga után, hatos pedig nem létezett, amivel ki lehetett volna tűnni. Mit tanít ez a rendszer? Azt, hogy a maximum a kötelező minimum. Kevesebbet nem szabad, többre pedig nincs lehetőség.